Belekóstoltak a Gyümölcsútba!

Óév december 11-én a Civitas Alapítványnál újra pályázatot nyerő Vulticulus Földrajzi Társaság szervezésében, egy 25 fős gyerekcsapat "ízlelte" meg a Gyümölcsút és ezáltal a meglátogatott kissebb-nagyobb közösségek szokásos szombatját, a nem éppen szokványos szép téli időjárásban.

A Gyümölcsút pályázati keretéből finanszírozott túrán a szovátai Szent József Gyerekotthon egy lelkes kis csoportja vett részt.

Talán ezért, talán másért is, izgatott várakozás jellemezte a csapat indulását, akik közt volt első osztályos kisiskolás, de még nyolcadik osztályos tanuló is.

A sereghajtók is jó hangulatban haladtak.

Bár gyalogtúrának indult, a hírtelen jött hideg tél motorikus alkalmatosságra kényszerítette a túrázókat, akik közül többen kifejezetten örvendtek a programváltozás okozta melegebb és kényelmesebb utazásnak. Az ily módon Farkaslakáról indult túra 12 km hosszan érintette Kecsetet és Bencédet, illetve a közösségek nyújtotta színfoltokat, látványosságokat.

Főképp a kisebb falvak életét, de talán a népesebbekét is kellemesen bezsongta a 25 fiatal, jégen síkolázó, hógolyózó, örvendező és a jó hidegben messze hallatszó zsibongása.

"Eligazítás" a Gyümölcsút farkaslaki táblájánál.

Miután megismerték Tamási Áron gyerekmércére rövidített életútját, a gyümölcsészet egyik legnagyobb ünnepének, a március 25-i Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának fontosságát, illetve a december 21-i téli napforduló, a fény újjászületésének történetét, következett a régen várt ebéd.

Tamási Áron Emlékházánál.

A jól kiérdemelt ebéd.

Miután teljes megbékülésben felkerekedtünk az asztal mellől, a csoport tagjainak gyakorlatiasabb élményekben volt részük.

A kecseti haranglábnál ráébredtünk, hogy nem csak vasból és acélból lehet hatalmas építményeket emelni. A kovácsműhelyben pedig, nem csak a fiúk figyelmét kötötte le, hogy hogyan készítenek patkót a lovak megpatkolásához.

Figyelem! Így készül a patkó!

Rövid utazást követően, gyümölcstároló pincét, magyar világbéli tűzoltó autókat látogatott a zsiványság, valamint a csoport tiszteletét tette a bencédi unitárius templomban is.

Bensőséges pincelátogatás.

A szervezőket is meglepte a helyiek jóindulata, aminek jóvoltából hat féle hidegen (főzés nélkül) eltett lekvár és finom, forró tea kíséretében pánkót kóstolhattak a gyerekek.

Helyi pánkó helyi lekvárral, a helyiek jóindulatából.

Egy rövid kvíz játékot követően, biza tartogatott még meglepetést a szombat. Bencédtől búcsút véve, visszatértünk Kecsetbe, ahol megismerkedtünk Sántival, a gazda Hucul nemzetségből származó lovával, akire mint megtudtuk, barátjaként tekint gazdája. Ez olyannyira így is van, hogy állazó nélkül lovagol vele. Sánti és fajtája, Kárpátokból származó törpe lófajta. Igénytelenségéből adódóan, könnyen tartható, hatalmas munkabírású, jó hátas ló és gazda-barátja kérésre le is fekszik neki! Akinek mersze volt az közelebbi ismeretséget is szerezhetett egy rövid simogatás, lovaglás keretében.

Ismerkedés Sántival.

Suhant és pattant a karikás, lándzsát fogtunk, illetve további szép lovakat simogathattunk, mindeközben ízelítőt kaptunk a Barantából. Ez a feledés széléről visszatért magyar életforma még abban is kiegyenesítette a gerincet, aki most hallott róla először.  

   

Ilyenforma ráadással zárult a Gyümölcsúton szervezett első túra, amelyet a tavasszal még egy fog követni, illetve reményeink szerint mindezt megoszthatjuk hasonló élmények után kutató csoportokkal, látogatókkal.

Kissé fáradt, halk ... zavartalan szundikálás közben visszaérkeztek a gyerekek Szovátára, ahol máris hosszú perceket felölelve meséltek, szeretnénk remélni, hogy életre szóló élményeikről.